Az építőipar kardinális kérdései közé tartoznak a szakképzés válsága, a pályaelhagyás okai, illetve az iparág motivációs gondjai. De ugyanilyen fontos tényezők, hogy milyen szerepet kaphat a technológia, a digitalizáció és a közösségi média az építőipar jövőjének formálásában. A problémák megoldásának egyik kulcsa lehet, hogy miként tudjuk újra vonzóvá tenni a szakmát a Z és az alfa generációk számára. 

Kapcsolódó

A szakképzés hiányosságai

Az ágazat egy meghatározó problémája évtizedek óta a szakképzett munkaerő megtartása. Már a 2008-as válság idején jelentős szakembergárda vándorolt el a szektorból, és külföldön vagy éppen más gazdasági ágazatokban tevékenykedtek tovább. Valamint a fiatalok sem láttak korábban perspektívát az építőiparban, ezért az iskolák is jóval kevesebb szakembert tudtak nevelni, mint akár évtizedekkel azelőtt.

Jelenleg is nagy probléma a szakképzettség, hiszen per pillanat mindössze 9600 fő tanul iskolarendszerben, hogy később az ágazatban tevékenykedjen. Nagyságrendileg 140 ezer ember dolgozik az építőiparban, jelenleg azonban a tartósan dolgozók száma csökkenő tendenciát mutat a szektor visszaesésének köszönhetően. Nagy kihívás a vállalatoknak, hogy a nehéz piaci körülmények között megtartsák mind a fehérgalléros, mind a kékgalléros munkaerőt

– mondta Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke.

Ma mindenki diplomát szeretne szerezni, felsőfokú végzettségre vágyik, vagyis egyfajta szakmai kannibalizmus is elindult. A közép- és felsőfokú oktatási intézmények elszívják a potenciális tanulókat, akiket az építőipari szakképzésbe lehetne terelni. Összességében a szakképzés átfogó helyzete sem túl biztató, vagyis nem csak ebben az ágazatban vannak gondok, tette hozzá Dr. habil. Szabó Szilvia PhD, a Budapesti Metropolitan Egyetem főiskolai tanára, szakvezetője.

A struktúra megváltozott, a klasszikus út módosult. Egyrészt a hagyományos iparos képzés nem feltétlenül népszerű a fiatalok körében, ráadásul a technológiák is gyorsan fejlődnek, a naprakészség előtérbe került. Másrészt a digitalizációs változást nem teljesen követte le a szakemberképzés, vagyis több oldalról is támogatást kellene nyújtani az iskolarendszernek – magyarázta Haberl Péter, a DVM group ügyvezető partnere.

2008-ban a válságot közvetlenül megelőző időszakban 30 ezer gyermek tanulta a különböző építőipari szakmákat, míg négy éve a mélypont időszakában mindössze ötezren választották ezt az ágazatot az iskolákban. Nem véletlenül maga a nagybetűs „szakma” is beszállt a szektor promóciójába, hogy megmutassa az ágazat szépségét és előnyeit. Ennek is köszönhető a jelenlegi 9600 tanuló, de ez a szám még mindig messze van az ideálistól. Nem véletlenül a felnőttképzés is fontos szerepet játszik a szektor életében, hangsúlyozta Koji László.

Jönnek a digitális nemzedékek

Jelenleg négy generáció dolgozik együtt a szektorban, hiszen már a Z generáció is megjelent, és hamarosan érkezik az alfa. Vagyis eltérő szocializációs háttérrel és viselkedésmintákkal rendelkező dolgozókat kell megszólítani, hogy az építőipar megtartsa a nimbuszát, és vonzóvá váljon a munkaerőpiacon. Olyan életpályamodellt kell kialakítani, amely inspirálja a fiatalokat 

– folytatta Dr. Szabó Szilvia.

Ráadásul az új generációk egy digitális világba születtek, amelyek mentén egyre több technológiai eszközt hasznosíthatnak az építőiparban is. A 3D nyomtatás, az automatizáció, a BIM és még sorolhatnák, mind-mind új ismereteket igényelnek. Vagyis az innováció nyújtotta megoldásokat és élményszerűséget is kommunikálni kellene a fiatalok felé.

Az építőipari cégek nem elégedettek a mai magyar iskolarendszerrel, ezért indította el az ÉVOSZ azt a programot, amelyhez 80 iskola és 50 vállalat csatlakozott, hogy közösen végezzenek pályaorientációt a fiatalok körében. Jelenleg az alfa generációt kell megnyerni a szektor számára, itt kerülhet szóba a fenntarthatóság, a zöld építés, a digitalizáció, hiszen alapvetően a fiatalok fogékonyak az új ismeretekre, tette hozzá Koji László.

Manapság az épített környezet, akár egy családi ház is, olyan technológiai színvonalon valósul meg, amely korszerű és összetett munkafolyamatok eredménye, ez pedig már vonzó lehet a fiatalok számára is. Az épített környezet már megjelent a digitális világban, hiszen tervrajzokat már mobilon is nyomon lehet követni, ezért a kivitelezésben való részvétel, vagyis ez a fajta értékteremtés egyrészt kihívás, másrészt szép és izgalmas feladat

– húzta alá Haberl Péter.

Mekkora a szakemberhiány?

Ma szinte minden építőipari szakma hiányszakma, miközben a jelenleg tanuló 9600 gyermek nyolcvan százaléka hagyományos képességeket sajátít el, mint például kőműves, festő, burkoló. Pedig akár már 5-6 év múlva is az ágazatnak egészen más típusú képességekre lesz szüksége, vagyis még rosszabb helyzetbe is kerülhetünk. 

Az állam nem engedi ki a kezéből az oktatási rendszert, jelenleg 126 helyen képeznek építőipari tanulókat, vagyis 75 gyermek jut egy iskolára, miközben a gyakorlatokat elavult üzemekben teljesítik. Hiába mondja a szakma, hogy nincs szükség ilyen volumenű intézményrendszerre, a racionalizálás során többek között bázisiskolákat kellene kijelölni, tette hozzá Koji László.

Alapvetően az építőipart kettőség jellemzi, hiszen a hagyományos munkák, a kétkezi tevékenység mellett a robotika és a digitalizáció is egyre professzionálisabb megoldásokat eredményeznek.

Többek között az anyaggyártásnál már Magyarországon is működnek üzemek, ahol egyedi termékeket hoznak létre magas színvonalú informatikai háttérrel és a mesterséges intelligencia alkalmazásával. De a kivitelezési munkák előkészületeinél is rengeteg adat halmozódik fel, amelyeket összegyűjtenek és elemeznek, valamint a munkálatok során is az egyes tevékenységi fázisokat tökéletesíteni lehet a digitalizáció segítségével.